Mit (nem) mutat a mérleg? Vagyonértékelés a hazai számviteli törvény tükrében

Abstract

A vállalati pénzügyi beszámolók értelmezése során a mérlegfő­összeget gyakran a vállalat vagyonának közvetlen mérőszámaként kezelik, noha a kontinentális számviteli rendszerek – köztük a magyar számviteli szabályo­zás – logikája elsősorban az eredményszemlélet, a realizáció és a tőkevédelmi elvek érvényesítésére épül. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a magyar vállalati szektorban az értékhelyesbítés alkalmazása milyen vállalati tényezők­kel függ össze. Az empirikus elemzés a CrefoPort adatbázis 2020–2024 közötti adataira épül, amely 164 712 vállalkozás 811 998 vállalat–év megfigyelését tar­talmazza; az összefüggések vizsgálatához logisztikus regressziós modellt alkal­maztam. Az eredmények szerint az értékhelyesbítés alkalmazása elsősorban az eszközszerkezettel és a vállalat méretével függ össze, ugyanakkor szignifikáns kapcsolat figyelhető meg a vállalat tőkevédelmi helyzetével is. A vizsgálat nagy­mintás empirikus bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a magyar számviteli kör­nyezetben az értékhelyesbítés nem általános vagyonérték­közelítő technika.