Kulturális alapú turisztikai potenciál vizsgálata a nagykun történelmi múlt és a jövő találkozásában

Abstract

A nagykun kulturális örökség több, ma különböző országokhoz tartozó település közös történeti és identitásbeli kapcsolódási pontja. Jelen kutatás célja annak vizsgálata, hogy a közös nagykun kulturális örökség miként alakítható turisztikai erőforrássá, és milyen tényezők befolyásolják a határokon átnyúló örökségalapú turizmus fenntarthatóságát. A vizsgálat négy, történetileg összekapcsolódó településre terjedt ki: Karcag, Kisújszállás, illetve a bácskai (Vajdaság) Bácskossuthfalva és Pacsér. Az alkalmazott módszertan statisztikai elemzéseket és 23 félig strukturált interjút foglalt magában. Az eredmények szerint a nagykun örökség – különösen a gasztronómia, a pásztorkultúra, a népi hagyományok és a kollektív emlékezet – jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik. Ugyanakkor a demográfiai hanyatlás, az elöregedés és a fiatalok elvándorlása veszélyezteti az örökség közösségi fenntartását. A kutatás igazolja, hogy a kulturális turizmus hosszú távú fenntarthatósága nem csupán az attrakciók meglététől, hanem a helyi közösségek demográfiai és társadalmi rezilienciájától is függ.