Útban a fenntarthatóság felé. Az átmenetmenedzsment megközelítése

Abstract

Számos, a fenntarthatósággal foglalkozó műszaki és társadalomtudományi szakértő egyetért abban, hogy ahhoz, hogy társadalmaink fenntartható módon lássák el a tagjaik számára fontos feladatokat (mint például a közlekedés, az oktatás, a lakhatás, az élelmiszer-termelés), nem elég a meglévő rendszerek fejlesztése, javítása, ehelyett a jelenlegi rendszerek és funkciók radikális újraértelmezése és új rendszerek kialakítása szükséges. Emiatt a társadalmi-technikai átmenetek lehetősége egyre fontosabbá válik a szakértői és közpolitikai diskurzusokban. Az átmenet kifejezés olyan változást jelent egy adott szektoron belül, amelynek során az adott rendszert egy radikálisan új alapon szerveződő másik rendszer követ. Ilyen átmenetek már végbementek az emberi társa-dalom története során (például agrár- és energiatermelési rendszereink esetében), de a múlt tanulsága, hogy egyetlen, az adott korban tevékenykedő szereplő sem volt képes ezeknek az irányát és lefolyását átlátni, nemhogy tudatosan befolyásolni (Takács-Sánta, 2008; Tenner, 2011).