Merre tart a környezetértékelés? A teljes gazdasági értéktől az ökoszisztéma-szolgáltatásokig

Abstract

A természeti/környezeti javak közgazdasági, pontosabban pénzbeli értékelése jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi egy évtizedben. Kezdetben (már a 20. század közepétől kezdődően, majd az 1980-as és ’90-es években) a különböző módszerek kialakítása, finomítása, illetve az értékelés alapjául szolgáló teljes gazdasági érték (TGÉ) fogalmának megalkotása és alkalmazása állt a kutatások fókuszában. Ez utóbbi segítségével egy adott környezeti változással kapcsolatos értéket vizsgálhatunk, és nem csak a személyes használatból fakadókat, de azokat is, amelyek a környezeti javak használatától függetlenül is fennállhatnak. Az utóbbi években a teljes gazdasági értékről egyre inkább áthelyeződött a hangsúly az ökoszisztéma-szolgáltatások (ÖSz) koncepciójára, amely időnként sokkal részletesebben képes egy változáshoz vagy egy beavatkozáshoz köthető pénzbeli értékek megragadásának előkészítésére. Hazánkban a ’90-es évektől indultak el azok a kutatások, amelyek a környezeti javak pénzbeli értékelését szolgálták, és elmondható, hogy az eddigiekben lényegében mindig a teljes gazdasági értékre építették azokat. A legkorábbiak között voltak a Bős- Nagymarosi Vízlépcső-beruházás következményeinek pénzbeli értékelésére vonatkozóak (Kerekes et al., 1998, 1999), amelyeknek szakmapolitikai következményei is lettek, és lényegében megalapozták a hazai ez irányú kutatásokat. Később több esetben is történtek kutatások (például a Balaton vízminőség-javítása – Mourato et al., 1999; ebben a londoni CSERGE-vel (Centre for Social and Economic Research on the Global Environment, University College London) dolgozott együtt a szakértői csoport, amelynek vezetője éppen a téma egyik kiválósága, David Pearce volt), a budai barlangok értékelése (Marjainé Szerényi, 2005), vagy az Által-ér térségében a természetközeli élőhelyek nagyságának növelésére vonatkozó (Marjainé Szerényi et al., 2011; Brouwer et al., 2016), amelyek során többféle módszer alkalmazására is sor került. Kerekes Sándornak mindegyikben jelentős szerep jutott, hiszen az ő vezetésével készültek az első pénzbeli értékelési kutatások. A téma iránti elkötelezettsége, kritikus szemlélete nagyban hozzájárult ennek a tudományterületnek a hazai elterjesztésében. Az ökoszisztémaszolgáltatások értékelésével kapcsolatos hazai kutatások a 2000-es évek végén indultak meg, de ezek nem közgazdasági, hanem természettudományos (ökológiai/biofizikai) vagy szocio-kulturális értékelést alkalmaztak, illetve egyes esetekben a kettő kombinációját (lásd pl. Kelemen, 2013; Kelemen és Pataki, 2014b; Kelemen et al., 2015a; Kiss et al., 2015; Kovács et al., 2015b; Kovács-Hostyánszki et al., 2016; Arany et al., 2017b; 136 Kalóczkai, 2018). Az ökoszisztéma-szolgáltatások közgazdasági értékelésének megalapozása 2015-ben kezdődött meg az erdei ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások közgazdasági értékelésével kapcsolatos nemzetközi szakirodalom áttekintésével és a közgazdasági értékelés módszertanának kritikai összefoglalásával (Kovács et al., 2015a). Vizes területekre vonatkozóan Pinke és munkatársai alföldi vizes élőhelyek szén-megkötő képességét és árvízvédelmi szolgáltatását értékelték pénzben (Pinke, 2012; Pinke et al., 2018). Jelenleg két projekt keretén belül indultak meg a közgazdasági értékelésre irányuló empirikus kutatások Magyarországon: a Nemzeti Ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése és térképezése projektben (http1) az élelmiszerekre, az árvízvédelemre, a globális klímaszabályozásra és a természet rekreációs célú használatára vonatkozóan, valamint az Eco-karst projektben (http2) a Bükk egyes ellátó ökoszisztéma-szolgáltatásait illetően. A tanulmányban először a teljes gazdasági érték és az ökoszisztéma-szolgáltatás fogalmát járjuk körül, majd áttekintjük azokat az értékelési módszereket, amelyek számításba jöhetnek a környezeti javak és ökoszisztéma-szolgáltatások közgazdasági értékelésében. A következőkben kísérletet teszünk a két fogalom szerinti megközelítés alapján a pénzbeli, illetve általában a közgazdasági értékelésben meglévő hasonlóságok és különbségek feltárására, majd a fejezetet a konklúziókkal zárjuk.