A pénzügyi termékek ára

Abstract

Az ár fogalmát a pénzügyi termékekkel kapcsolatban általában nem használják, vagy ha igen, akkor össze-vissza. Néha azonosítják azt konkrét pénzügyi termékeknél, mint pl. a biztosításoknál és az opcióknál azok díjával, vagy úgy tekintenek rá, mint egy nem használt, "szabad" fogalomra, aminek ezért (szinte) tetszőleges értelmet lehet tulajdonítani. Ha jobban megvizsgáljuk azonban a dolgot, akkor arra jutunk, hogy igenis lehet egy, a többi termék és szolgáltatás árával konzisztens árfogalmat alkotni a pénzügyi "termékekre" is, a kulcs ehhez azonban annak felismerése, hogy ezek nem termékek, hanem standardizált szolgáltatáscsomagok. A dolog nehézsége az a sajátosság, hogy a szolgáltatás maga is arra az eszközre vonatkozik, amivel magát az árat mérjük, vagyis a pénzre. A szolgáltatótól pénz áramlik az ügyfél felé, az ügyféltől pénz áramlik a szolgáltató felé az összes pénzügyi szolgáltatásnál. Nem szabad árnak nevezni egyszerűen az egyik pénzáramot, viszont észre kell venni, hogy - várható értékben - az ügyféltől a szolgáltató felé irányuló pénzáram nagyobb, mint a fordított. A különbség - amit szoktak költségnek is nevezni - pont a szolgáltatás árának tekinthető, ha analógiának akármilyen javítási szolgáltatást veszünk. S ez az árfogalom konzisztens lesz, viszont nem magától értetődő, hogy hogyan kell azt reprezentálni. A probléma, hogy egy pénzügyi szolgáltatásnak - ellentétben a legtöbb, fizikai dologhoz kötött szolgáltatással - nincs magától értetődő egysége, illetve az, hogy sok olyan pénzügyi "termék" van, aminek szolgáltatási periódusa akár évtizedekig is tarthat. Így speciális árreprezentáció kell, ami viszont épp megegyezik a pénzügyi termékek költségmutatóival, Így az ár reprezentációjának kérdése visszavezethető a lehetséges költségmutatók problémájára.