Fejlődnek a gyerekek, vagy csak nőnek?: Hozzászólás Bodor Péter: A fejlődéslélektan és a fejlődés teleologikus fogalma című írásához

Abstract

Felettébb örültem Bodor Péter írásának, amely talán hozzájárul, hogy a hazai szakmai közönség is tudomást vegyen a gyerekkori fejlődés pszichológiai értelmezésében az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásról. A fejlődésfogalom kiürülése távolról sem új fejlemény: mint arra hamarosan visszatérek, a fordulat már a 70-es évek végén bekövetkezett az amerikai pszichológiában. Az azóta eltelt több mint negyedszázad során a fejlődéslélektan megváltozott koncepciója nemcsak a kutatási témákra és a szigorúan vett szakmai irodalomra volt hatással, hanem gyökeresen átformálta az alkalmazást is. A normatív szemlélet elutasítása, az életkori különbségek jelentőségének leértékelése, a fejlődésfogalom kiterjesztése az egész életútra mind e koncepcionális változás következményei. Írásomban három fő kérdéssel foglalkozom. Az első a probléma, a fejlődés koncepciójának átalakulását kísérli meg nyomon követni. A következő kérdés, amely válaszra vár, hogy miért vette mintegy „szó nélkül” tudomásul a hazai szakmai közönség a gyermeki fejlődés értelmezésének gyökeres átalakulását? A harmadik kérdés, amellyel foglalkozom, a koncepcionális változásnak a tudomány belső fejlődésén túlmutató okaihoz kapcsolódik.