A szubjektív energiaszegénység mérésének problémái Magyarországon

Abstract

Az energiaszegénység csökkentése egyre fontosabb feladat az Európai Unióban. Jelen cikk az energiaszegénység-érzet és a leggyakrabban alkalmazott szubjektív indikátorok kapcsolatát vizsgálja. A standard szubjektív indikátorok az egyének szubjektív beszámolóira hagyatkoznak, a felfűtési képesség, a közüzemiszámlatartozások és más szempontok szerint, míg az energiaszegénység-érzet azzal függ össze, hogy az energiaszegénység milyen mértékben része az egyének identitásának. Az elemzés alapjául egy 1001 magyar felnőtt korú lakos megkérdezésével készített, számítógéppel támogatott telefonos adatfelvétel szolgált. A kutatás legfontosabb eredménye, hogy a szubjektív energiaszegénység legelterjedtebb indikátorai mérsékelten jelzik előre az energiaszegénység-érzetet, ami komoly érvényességi problémákat vet fel a mérőszámok kapcsán. Ezzel szemben az, hogy a válaszadó közvetlen környezetét mennyire tartja energiaszegénynek, nagyon erősen meghatározza az energiaszegénység-érzetet. A használatban lévő szubjektív indikátorok érvényességét a jövőben még tovább kell kutatni, továbbá szükség lenne olyan kiegészítő indikátorok kidolgozására, amelyek képesek megragadni az energiaszegénység társas jellegét. Ezek a mutatók kulcsfontosságúak lehetnek az energiaszegénység visszaszorítására irányuló politikai intézkedések sikerességét tekintve is.