Az árfolyam–nyereség arány szerepe a német tőzsdei kereskedésben

Abstract

A pénzügyi elemzések fő mozgatórugója a hozamok előrejelzése. A hozam és a kockázat kapcsolatának megragadására rendkívül elterjedt módszer a historikus hozamokat extrapoláló CAPM. A modell összefüggéseit azonban az empirikus adatok nem validálják, így a részvényhozamok mögött rejlő valós adatgeneráló folyamat máig vitatott. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a frankfurti értékpapírpiacon az egyik legrégibb eredményességi mutató, az árfolyam–nyereség arány magyarázóereje szignifikáns-e a hozamok előrejelzésében. A tanulmány hipotéziseinek teszteléséhez portfóliószintű egy- és kétváltozós sorba rendezést hajtunk végre, továbbá Fama–MacBeth-féle részvényszintű regressziókkal teszteljük az értékalapú mutató prediktív erejét. Az empirikus vizsgálatok végeredménye szerint az árfolyam–nyereség arányon alapuló stratégia a teljes mintát (1990–2020) és eltérő strukturális töréseket figyelembe véve is erősen szignifikáns abnormális hozamot generál. Az ár–érték arányt megragadó mutató magyarázóereje a Fama–French-féle és a Carhartféle faktorokra kontrollálva is robusztus marad, sőt tovább javítja a tradicionális modellek illeszkedését.