Egységes valuta az európai integráció perspektívájában

Abstract

A 2010. évi kormányváltás után a gazdaságvezetés viszonylag rövid időn belül egyértelművé tette: nemhogy közép-, de igazán még hosszabb távon sem kíván elköteleződni az euró magyarországi bevezetése mellett. A döntés elodázására akkor még indokot kínálhatott, hogy válságkezelési üzemmódban volt az ország, így az euróátvétel feltételéül szabott kritériumok teljesítése nem lehetett reális elvárás. Ám megmaradt az illúzió, hogy a Széll Kálmán-terv sikeres végigvitele esetén előbb-utóbb olyan helyzet állhat elő, amelyben érdemi vita folytatható majd az euró magyarországi bevezetéséről. A 2010-es évtized közepére, második felére azonban világossá vált: hiába a javuló makrogazdasági környezet és teljesítmény, a magyar gazdaságvezetés az euróátvételt is elsősorban szuverenitási kérdésként értelmezi. Elismerjük, hogy a bevezetés politikai döntés, ám amellett érvelünk, hogy az euró olyan gazdasági "vállalkozásként" is értelmezhető, amelynek pillérei magában az európai integrációs folyamatban gyökereznek. Ha tehát Magyarország az unió aktív tagja kíván maradni a jövőben is, akkor nem maradhat ki az európrojektből sem.