Az Egyesült Királyság külkapcsolati rendszerének átalakulása a Brexit után

Abstract

Az Európai Unió elhagyásáról szóló népszavazás után egy hónappal az új brit miniszterelnök asszony, Theresa May meghirdette a Global Britain programot,1 ami az Egyesült Királyság külkapcsolati rendszerének alapvető átalakítását irányozta elő. Az Egyesült Királyság 46 évig volt az Európai Unió tagja, külkapcsolati rendszere szervesen összefonódott az integráció rendkívül szerteágazó külkapcsolataival. A kilépés nem feltétlenül járt volna teljes orientációváltással, hiszen az Unióval fennmaradó kapcsolatok a szorostól a lazább modellig számos megoldást kínáltak a harmonizált viszony fenntartására. A Brexit legelszántabb hívei azonban olyan radikális szakítást irányoztak elő és végül hajtottak végre, amely pár évvel a népszavazás előtt elképzelhetetlen pályára állította az országot. A megcélzott modell a külkapcsolatok területén a régi kapcsolatrendszer teljes megszüntetését, egyszersmind új, teljes cselekvési szabadságot kínáló irányt kívánt megvalósítani. A Global Britain főleg új nemzetközi kereskedelmi szerződések megkötésén keresztül az Egyesült Királyságot újra a globális világkereskedelmi rendszer meghatározó szereplőjévé kívánta tenni, felváltva az európai orientációt a tengerentúli kapcsolatok elmélyítésével. Az euroszkeptikusok pedig türelmetlenül várják annak igazolását, hogy az uniós kapcsolatrendszeren kívül, az EU szigorú szabályozási rendszerének elhagyásával az ország új, dinamikus gazdasági fejlődési pályára tud lépni. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja, mennyire sikerült a népszavazás alatt, és a hosszúra sikerült elválási időszakban kifejtett ígéreteket megvalósítani, és az Egyesült Királyság valóban el tudott-e mozdulni az európai kereteknél jobb, hatékonyabb és eredményesebb külkapcsolati rendszer irányába. Módszertani szempontból óvatosnak kell lennünk, hiszen a népszavazás óta eltelt lassan hat év, és a de iure tagság megszűnése óta eltelt két év – ami az átmenti időszakkal még egy évvel rövidült – csak korlátozott mértékben engedi meg a következtetések levonását. Az elemzés során figyelembe kell venni két fontos tényezőt is. Egyrészt az orientációváltás mértéke érdemi, hiszen egy évtizedekig épített, többségében az európai integráció irányába nyitott kapcsolatrendszert kell újra cserélni, ami önmagában is hosszú éveket vesz igénybe. Másrészt a kiépítendő kapcsolatok minőségének meg kell felelnie az uniós tagsággal együtt járó sokszínű és dinamikus kapcsolatoknak.