Illiberális-e az illiberális demokráciák külpolitikája?

Abstract

A magyar külpolitika ritkán tölt be központi szerepet a külpolitikai eszmerendszerek kialakításában. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2014. július 26-án Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban elmondott beszédében a rendszerváltás utáni új politikai programot adott a magyar társadalomnak. A beszéd túllépett az országos kereteken, és nagyszabású víziót vázolt fel – a liberális demokrácia eszményével szemben – egy formálódó, alternatív társadalmi berendezkedés, értékrendszer megteremtéséről. A magyar politikai közösség új programja az illiberális állam és társadalom kiépítése lett, amelyben a magyar kormányfő Kínát, Törökországot és Oroszországot tekintette követendő példának. Az illiberális állam kiépülésével párhuzamosan az akadémiai közösség megkezdte az új politikai modell természetének értelmezését, politikai és társadalmi kontextusba ágyazását. A külpolitika szerepe a formálódó magyar illiberális demokráciában – annak ellenére, hogy a kormányfő retorikájában a nemzetközi kontextusnak kiemelt szerepet szánt – nem sok figyelmet kapott. A tanulmány célja, hogy a külpolitika helyének és szerepének az orbáni illiberális demokráciában értelmezési keretet adjon. Egy ilyesfajta keret felállításának ontológiai és episztemológiai nehézségei vannak. Egyrészt nem tudjuk, mit értünk pontosan illiberális demokrácián, másrészt az illiberális demokráciák külpolitikájának kutatásmódszertani háttere a jelenséggel együtt, párhuzamosan alakul ki. A tanulmány a kutatási problémák felvázolása után a külpolitika szerepével foglalkozik az orbáni illiberális rendszerben. Két jól elkülöníthető szerep mutatja, hogy a külpolitika túllép a szakpolitikákon, és norma- és identitásképző funkciót betöltve a kormány legitimációs narratívájának az egyik sarokpontjává lép elő. A tanulmány a külpolitika identitásképző, normatív szerepével foglalkozik, terjedelmi okok miatt viszont nem fókuszál az orbáni külpolitikai döntések természetére. Az orbáni illiberális demokrácia közel tíz éves történetre tekint vissza. Az elmúlt évtized külpolitikája kevésbé volt forradalmi, mint a külpolitikai narratíva. Utóbbi folyamatosan igazolta, hogy az új rendszer kiépítésére a megváltozott nemzetközi rend miatt van szükség, mert – az orbáni diskurzus szerint – a liberális demokrácia helyett a magyar nemzet érdekeit, létének fennmaradását az illiberális társadalmi berendezkedés biztosítja jobban. A nemzetközi politikai kontextus erősebben jelent meg a társadalmi és politikai átalakulások, mint a külpolitika esetében. Ennek oka részben Magyarország európai uniós tagsága, a tagsággal járó megosztott szuverenitás. A tanulmány a hangsúlyt a külpolitika hatalmi legitimációs normaként megjelenő identitásképző szerepére teszi.