Az iszlám szerepe Marokkó bel- és külpolitikájában

Abstract

Egykori tanítványaként a szerző számára meghatározók voltak Rostoványi Zsolt azon gondolatai, amelyek az iszlám globális jelenlétével, illetve a globális iszlám különböző interpretációinak versengésével foglalkoztak. Jelen tanulmány célja, hogy a maga szerény eszközeivel kapcsolódjon Rostoványi munkásságának ehhez a részéhez. E sorok szerzője is igyekezett szem előtt tartani Rostoványinak azt a gondolatát, miszerint az iszlámot nem mint elvont rendszert kell tanulmányozzuk, hanem valós társadalmi, politikai és gazdasági dinamikákon keresztül vizsgálva kell törekednünk az iszlám megértésére. Illetve azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy az iszlám sokszínűségét az azt gyakorlókon, magukon a muszlimokon keresztül érthetjük meg a legjobban. Ezeket az elveket szem előtt tartva a jelen tanulmány Marokkóra és a marokkói iszlámra fókuszál. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan használja fel az iszlámot a marokkói rezsim bel- és külpolitikai céljainak megvalósítása érdekében. Az iszlámhoz ebben a kontextusban nem csupán mint az emberek egy közösségét összekötő valláshoz és kultúrához közelítünk. Jelen tanulmányban az iszlámra a politika egyik eszközeként is tekintünk, a célunk pedig az, hogy bemutassuk, az iszlámot az uralkodó és a hozzá kötődő gazdasági és politikai elit (Marokkóban ezt a nehezen körülhatárolható csoportot mahzen névvel illetik) hogyan használja fel az iszlámot saját céljai elérése érdekében. Ennek teljesebb megértéséhez azonban szükséges az ország iszlámmal kapcsolatos alapvető hátterének és hagyományainak áttekintése is. A tanulmány módszertani hátterét tekintve egy leíró elemzés, amelynek elsődleges időkerete VI. Mohamed uralkodásának ideje, tehát az 1999-től napjainkig terjedő időszak. Azonban elkerülhetetlen egy rövid visszatekintés Marokkó történelmébe annak érdekében, hogy a témát jobban megértsük. Az elméleti hátterét tekintve a tanulmány nagyban épít Nye soft power fogalmára, illetve felhasználja még Miskimmon, O’Loughlin, és Roselle stratégiai narratívával kapcsolatos elméletét. Utóbbi szerint a stratégiai narratíva a politikai szereplő vagy szereplők eszköze, amelynek segítségével közös jelentéstartományt hoznak létre vagy saját magukról vagy valamely nemzetközi folyamatról. Ennek érdekében pedig az adott politikai szereplő formálja a hazai és a nemzetközi politikai szereplők gondolkodását, a jelenről, a múltról és a jövőről alkotott képét, és ezen keresztül a viselkedésüket. A témánk kapcsán ezt fogjuk alkalmazni, hogy bemutassuk, a marokkói rezsim a saját mérsékelt iszlám interpretációját hogyan használja fel az országról alkotott kép befolyásolására, így elősegítve a számára kedvező bel- és külpolitikai célok elérését. Jelen tanulmány tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet játszik az iszlám a marokkói rezsim esetében. Ehhez először bemutatjuk egy rövid történeti áttekintés keretében a rezsim és elsősorban az uralkodó viszonyát az iszlámhoz. Ezek után a tanulmány az iszlám belpolitikai szerepére koncentrál, végül pedig a külpolitikát vesszük górcső alá. Mivel e sorok szerzője is osztja azt a nézetet, hogy a mai globalizált világunkban egyre inkább lehetetlen és értelmetlen elválasztani a bel- és a külpolitikai dimenziókat, ezért az olvasó több helyen fedezhet majd fel átfedéseket e két terület között a tanulmány során.