Az európai uniós válságkezelés és a szociális állampolgárság kiterjesztése

Abstract

A szociális állampolgárság már régóta napirenden van az Európai Unióban, de a Covid-válság jelentősen előmozdította az ügyét, vagyis ebből a szempontból kreatív válságnak bizonyult, tekintve, hogy az állampolgárság érdemi kiterjesztésére és jogi rendezésére vezetett. A folyamat lényeges szerepet játszott magának a Covid-válságnak a kezelésében is. Erőteljes szinergia mutatkozik a szociális állampolgárság fejlesztése és az új típusú uniós válságkezelés között, méghozzá jóval szélesebb értelemben is, mint ami a szűkebben vett szociális válságkezelést illeti, hiszen az utóbbi időkben valójában egy hármas – globális gazdasági, ökológiai és közegészségügyi – válság ment végbe, és ez radikális társadalmi átalakulásra vezetett az EU-ban, melynek fő iránya a társadalmi szolgáltatások kiterjesztése volt. A komplex válságkezelés átrendezte az EU egész működését, ami a legmarkánsabban éppen a pandémia kezelésében mutatkozott meg, hiszen az egészségügy korábban tagállami kompetencia volt, ám gyorsan kiderült, hogy csak az EU-n belüli további integrációval, megerősített együttműködéssel kezelhető. Ennek a kihívásnak a gazdasági és jogi rendezése így éppen a szociális állampolgárság kiterjesztése kapcsán történt meg.