Az amerikai–török kapcsolatok elemzése a geopolitikai törekvések tükrében = Analysis of American–Turkish Relations in the Light of Geopolitical Aspirations

Abstract

A Törökországban 2002-ben kormányra került Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) merőben eltérő külpolitikát folytat, mint az elődei. Ennek egyik okaként említhető a hidegháború végén kialakult, új típusú világrend: a két blokk megszűnésével nagyobb mozgástérhez jutottak az egyes államok, így Törökország is. A 2001-ben megjelent „Stratégiai mélység” című művében fektette le a későbbi külügyminiszter, majd miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu az új külpolitikai szemlélet elméleti alapjait. A kötetben hangsúlyos szerepet kapnak mind a geopolitikai, mind a puha hatalomra épülő eszközök. A török befolyás regionális kiterjesztése ennek megfelelően azóta elsősorban gazdasági, kulturális, nyelvi, történelmi (puha hatalmi) eszközökkel történik, illetve a regionális vezető szerepre törekvés is megjelenik. Ankara a szomszédságpolitikájában konfliktusmentességre törekszik (zero problems policy), és ahol lehet, mediátorként lép fel. A jelen tanulmány ennek a külpolitikai törekvésnek az amerikai–török kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálja, elsősorban a 2000- es évek első két évtizedére vonatkozóan. = The governing Justice and Development Party (Adalet ve Kalkınma Partisi, AKP) has introduced a completely new approach in the foreign policy of Turkey. After the Cold War and the end of the bipolar world, a new world order was formed, where many countries have experienced wider foreign policy opportunities than before, including Turkey. In his book “Strategic Depth,” published in 2001, the later minister of foreign affairs then prime minister, Ahmet Davutoğlu laid down the foundations of this foreign policy, giving emphasis to geopolitical and soft power elements. The regional influence of Turkey is enhanced by using economic, cultural, historical (soft power) elements, aiming to become the leader in the region. In the neighborhood policy, the “zero problems policy” is used to avoid conflicts, and Turkey aims to take the role of the mediator wherever possible. The present study focuses on this new Turkish foreign policy and its effect on the American–Turkish relations especially in the first two decades of the 2000’s.