Az okosváros-tervezés fejlődéstörténete kritikai megközelítésben

Abstract

A városfejlesztés egyik legújabb paradigmája, az úgynevezett okosváros-tervezés is immár közel két évtizedes múltra tekint vissza, ezért lehetőség nyílt a folyamat egyfajta fejlődéstörténetének, „evolúciójának” megrajzolására. Bár igen rövid időszakról van szó, mégis figyelemre méltó párhuzamokat azonosíthatunk a várostervezés egészének folyamatával a 20. század második felétől kezdve. Cikkünk ebből a megközelítésből kiindulva mutatja be az okosváros-tervezés három szakaszát a nemzetközi szakirodalomban kibontakozó diskurzus elemzésével. Először számba veszi a fogalommeghatározása körül kialakult különbségeket, kérdéseket és dilemmákat. Ezt követően részletesen vizsgálja az említett három szakaszt (a megjelenés évei; kritikák megfogalmazása, mint második szakasz; majd megújulás és ismételt felívelés) a domináns szakmai párbeszéd elemzése révén. Az eredmények azt mutatják, hogy bár éles határvonalakat nem lehet húzni, és számos téma a kezdetektől „átível” a folyamaton, egyfajta hangsúlyeltolódás mégis azonosítható. Ezt a szakaszolást pedig rá lehet vetíteni a 20. század második felétől jellemző városfejlesztési folyamatokra általában és egyfajta párhuzamként egyaránt.A tanulmány további része az elméleti elemzést egy, a témához kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek bemutatásával is igyekszik megvilágítani, melynek témája az okosváros-eszközök, a helyi fejlesztés és a helyi közösség viszonyrendszerének vizsgálata volt. Ennek legfőbb tanulsága szerint a legkisebb településekre általában túlzott terhet ró mind az anyagi, mind az emberi erőforrások oldalán az infokommunikációs eszközök működtetése, és hasznát is kevéssé látják, míg a nagyobbaknál erre nagyobb szükség és igény is van. Főképpen a kisebb lélekszámú településeken hiányzik az ehhez szükséges technológiai, szervezeti és menedzsment háttér és -kapacitás, és jelentős idegenkedés is tapasztalható e települési körben.