Iparpolitikai stratégiák Európában - Olaszország

Abstract

Olaszország iparpolitikai stratégiájával, illetve annak EU-s szerepével kapcsolatban elsősorban Adolfo Urso, a Vállalkozásügyi és „Made in Italy” Minisztérium minisztere nyilvánult meg az elmúlt időszakban. A Minisztérium honlapján például sorra jelennek meg a sajtóhírek azzal kapcsolatban, hogy különböző országok képviselőivel lebonyolított találkozások során az európai iparpolitika kerül fókuszba [1]. Ezekből a hírekből kirajzolódik az olaszok azon szándéka, hogy egy integrált, közös európai iparpolitika meghatározó szereplőivé kívánnak válni. Egy Ursoval készült interjúban [2] a miniszter kijelentette, hogy szükség van egy iparpolitikai stratégiai vízióra, és hogy Giorgia Meloni kormánya olyan iparpolitikát képzel el, amely ötvözi az olasz ipar erősségeit és sajátosságait azokkal a gazdasági és termelési szükségletekkel, amelyeket az ökológiai és digitális átállás kényszerít a nemzetgazdaságokra. Kiemelte az autonómia fontosságát mind az energiaellátás, mind a digitális infrastruktúra területén. Ennek kapcsán említésre került az EU félvezetők gyártásában betöltött szerepe, valamint a nyersanyagok nemzetgazdasági előállításának fontossága is. A különböző megnyilatkozásokat Olaszország esetében is elsősorban a zöld és digitális átállás tematizálja.