A likviditás fogságában - elméleti csapdák, gyakorlati útvesztők

Abstract

A kamatlábak alakulásának hatásairól, a pénz szerepéről nincs egyöntetű álláspont a közgazdászok körében. Ezek a viták pedig az alkalmazott gazdaságpolitikai lépéseket is erőteljesen befolyásolják. A 2008-as pénzügyi válság hatására a jegybankok jelentős kamatcsökkentéssel kívántak a gazdaságok élénkítéséhez hozzájárulni. A 2020-as járvány okozta gazdasági visszaesés ismét felveti, hogy a jegybankok hogyan segíthetik a növekedést. Tanulmányunkban a Keynes nevéhez kapcsolódó likviditási csapda kérdésével foglalkozunk. Keynes rámutatott, hogy létezhet egy alsó kamatkorlát, ami alatt a pénz kereslete végtelenné válik. Ez a gondolata alapozta meg azt a kérdést, hogy mekkora kamatszint mellett érvényesül a később Robertson által likviditási csapdának elnevezett jelenség. Keynes óta sok neves közgazdász foglalkozott a problémával. A tanulmányban a legfontosabb megközelítéseket - többek között Hansen, Hicks, Tobin, Patinkin, Krugman, Brunner és Meltzer, Eggertsson nézeteit - tárgyaljuk. Áttekintjük Japán, az USA jegybankjai és az EKB által gazdaságélénkítés szándékával alkalmazott alacsony kamatszintek hatásait. A tanulmányunkban foglaltak alapján az állítható, hogy a jegybankok hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez a kamatlábak alacsony szinten tartásával, elősegítve a beruházások megvalósulását. A rövid lejáratú kamatlábak alacsonyan tartásán túl mindemellett más lejáratokon is célszerűvé válhat a kamatlábak kontrollálása, illetve különösen deflációs várakozások esetén a jegybankoknak ki kell fejezniük az alacsony kamatok melletti tartós elköteleződést.