Lits, Levente (2023) A munkaerőpiac szükségszerűen partikuláris az élettel szemben. Világpolitika és a Közgazdaságtan, 2 (3). pp. 124-127. DOI https://doi.org/10.14267/VILPOL2023.03.19
|
PDF
- Requires a PDF viewer such as GSview, Xpdf or Adobe Acrobat Reader
720kB |
Official URL: https://doi.org/10.14267/VILPOL2023.03.19
Abstract
A Still Alice című film ötlött gondolataim sokaságában leginkább elő, amikor Szabó Dorottya Kimozdulni a céltalanságból című (2023) cikkét (https://fejlodesgazdasagtan.hu/2023/04/12/kimozdulni-a-celtalansagbol/) olvastam a fiatalok munkaerőpiaci jelenléte kapcsán. Azért is volt izgalmas számomra a film, melyben egy nyelvész professzor Alzheimer-kórral történő küzdelmeit kísérhetjük végig, mert emlékeztetett arra, hogy egészen az „enyém” kategória, mely zártságában és teljességében sajátos mélyét kell megvizsgálnunk minden alkalommal, amikor a jelenlétben és az életben előforduló fejlődés viszontagságait vizsgáljuk. Esetünkben tehát, hogy mit is jelent igazán termelni, mit is jelent részvételi műalkotást létrehozni, és, hogy mit jelent mindezekre nézve a piac. (Egyik kávézásom alkalmával kiáltott fel egy 20-as éveiben járó kortársam, hogy „Én termelni akarok!”)
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | Human resource management |
DOI: | https://doi.org/10.14267/VILPOL2023.03.19 |
ID Code: | 8443 |
Deposited By: | Alexa Horváth |
Deposited On: | 26 Jul 2023 12:59 |
Last Modified: | 26 Jul 2023 12:59 |
Repository Staff Only: item control page