Nyugdíjrendszer a változó társadalomban

Abstract

Három évtizede folynak különböző irányú kísérletek a nyugdíjrendszer reformjára. A reformokra egyrészt a finanszírozhatóság biztosítása, másrészt a nagyobb igazságosság elérése érdekében van szükség. Nem elegendők a parametrikus reformok. Paradigmaváltás kell a nyugdíjrendszerben! Ezért az állami munkanyugdíjrendszerben a biztosítási paradigmát befektetési paradigmára kell változtatni, méghozzá alapvetően a humán tőkébe történő befektetés paradigmájára. Nem magunknak teszünk félre öreg korunkra, hanem törlesztjük elődeinknek, amit belénk fektettek. Munkanyugdíjunkat kiegészítené a gyermekek után járó vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításon alapuló második csatorna. Utóbbit azoknak célszerű vállalni, akiknek nincs, vagy nem lehet gyermeke. Ha időközben gyermekeik lesznek, átválthatják e megtakarítást a gyermekek alapján történő nyugdíjcsatornára is. A javasolt reform mindenképpen nagyobb igazságosságot eredményezne. Ugyanakkor megvalósítható lépés lenne. A családi szolidaritás erősítésében, a gyermekvállalás bátorításában, a demográfiai problémák enyhítésében komoly szerepe lehetne.