Családi pótlék és gyermekszámmal növekvő nyugdíj: optimalitás és semlegesség — Reagálás Banyár József: Az állami nyugdíjrendszer születési hibái és javításának fő iránya című cikkére

Abstract

A gyermeknevelési terhek állami semlegesítésében a családi pótlék (és az adókedvezmény) helyett sokan a gyermekszámmal növekvő (vagy gyermeknevelés-függő) nyugdíjak bevezetését támogatják (vö. Kovács szerk., 2012). Ehhez az irányzathoz csatlakozik Banyár (2019) kritikus áttekintése. Félretéve a külső bírálatot, cikkemben a gyermektelenek Banyár-féle csökkentett nyugdíját és a megmaradó családi pótlékot a lehető legegyszerűbb optimalizálási modellben vizsgálom. Kulcsszerepet játszik a gyermek és a felnőtt fogyasztás hányadosa, egy gyermek fajlagos fogyasztása. Fő eredményem: a) kritikus fajlagos esetén (amikor a család összes gyermeki fogyasztása egyenlő a szülőkével) mind a gyermektelenségi nyugdíj, mind a családi pótlék nélkülözhető; b) kisebb gyermekfajlagos esetén a gyermektelenek csökkentett nyugdíja pozitív, és a családi pótlék nélkülözhető; c) nagyobb fajlagos esetén a gyermektelenségi nyugdíj nulla, de a családi pótlék nélkülözhetetlen.