A gyermekvállalás határhasznai és határköltségei

Abstract

Amikor a családok ex ante döntést hoznak a gyermekvállalásról akkor meredeken csökkenő határhaszonnal számolnak. Vagyis az 1. gyermek születése óriási boldogsággal (haszonnal) jár, ehhez képest a 2. és további gyermekek hasznossága csökken. Történelmileg ez nem volt mindig így: a szegény társadalmakban inkább az a megfontolás dominált, hogy a gyermekek már kiskorukban is tudnak dolgozni. Így a határhaszon alig-alig csökken, ott van az átlaghaszon környékén. A gyermekvállalás társadalmi haszna alig-alig befolyásolja a családokat, jóllehet minden egyes megszülető gyermek társadalmi hasznossága közel azonos. Ez magyarázza, hogy a politika formálói szeretnék a családokat minél több gyermek vállalására ösztönözni. Végkövetkeztetésünk az, hogy a tanulmányban figyelembe vett tényezők keretein belül nincs egyensúly, a stabil tendenciák nem vezetnek társadalmi optimumhoz. A népességfogyás és az elöregedés nemzeti keretek között nem szüntethető meg, sőt számottevően nem is enyhíthető, akármilyen nagy pénzösszeggel is próbálja az állam csökkenteni a gyermekvállalás egyéni költségeit.