Az értékpapír-kereskedés utáni infrastruktúra – múlt, jelen és jövő

Abstract

A történelem során a piaci szereplők biztonságra és hatékonyságra való törekvése hívta életre az értékpapír-kereskedés utáni infrastruktúra két alapintézményét, a központi szerződő felet, illetve a központi értéktárat. Míg előbbit egyértelműen kockázatkezelési és piaci kockázatmérséklési céllal hozták létre, addig utóbbi szerepe az értékpapír-kereskedelem tranzakciós költségeinek minimalizálása, valamint a tőkeáramlás hatékonyságának növelése. A pénz- és tőkepiacok biztonsága a különböző gazdasági és pénzügyi válságok eredményeként egyre inkább megjelent nemzetgazdasági célként is. A 2008-as pénzügyi válság kapcsán, látva a központi szerződő felekben rejlő pia ci kockázatmérséklő lehetőséget, illetve a nemzetközi tőkeáramlás visszaesését, mind a két intézménytípus szerepe alaposan átértékelődött (felértékelődött), ezért a kapcsolódó szabályozás, illetve annak összetettsége is ehhez igazodott. A 2008 utáni szabályozási hullám eredményeként jelent meg a kereskedési adattárház intézménye is, mint értékpapír-kereskedés utáni infrastruktúra, az OTC derivatív ügyletek regisztrálási céljával. A jövőben a technológia fejlődésének eredményeként az azonnaliság, valamint az elosztott adatbázis (distributed ledger) technológia befolyásolhatja leginkább az iparágat.