A konszernelemzés szükségessége és sajátosságai

Abstract

A hazai szakirodalomban gyakran megjelenik a vállalati gazdálkodás és különösen az egyedi számviteli beszámolók elemzési módszertana, az alkalmazható, értelmezhető és értékelhető mutatószámok számítása, az elemzés főbb szempontjai. Ezek ismeretében felmerül a kérdés, hogy a gyakran egészen eltérő tevékenységekkel rendelkező leányvállalatok kapcsán a konszernszintű teljesítmények vizsgálata, a vállalatcsoport tevékenységének elemzése során is alkalmazhatók-e, illetve milyen korrekciókkal ezek a mutatószámok. A konszernszintű elemzésekre – egyes piaci érdekhordozók, különösen a tulajdonosok, potenciális befektetők, hitelezők kapcsán – azért is szükség van, mert az egyedi vállalatok vizsgálata mellett a konszernszintű elemzések adnak lehetőséget olyan kockázatelemzésekre, amelyek az együttes pénzügyi adatok alapján készülhetnek, rámutatva a vállalatcsoport megbízhatóságára, gazdálkodásának színvonalára, s mindezek kapcsán a gazdasági folyamatok kockázatosságára. A kutatási kérdés megválaszolása érdekében – az élelmiszer-gazdaságban működő és konszolidációs körbe tartozó vállalkozások tekintetében végrehajtott korábbi kérdőíves felmérés tapasztalatainak felhasználásával – modell-vállalatcsoport került kialakításra. Az egyedi éves beszámolók adataiban a konszolidáció egyes lépéseinek végrehajtása miatt bekövetkezett változások vizsgálata a tradicionális mérlegelemzés módszertanának segítségével történt. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a vállalatcsoportok összetettsége miatt a legmarkánsabb változást a tőkekonszolidáció okozza az eszközök és a források összetételében, de erre az adósságkonszolidáció hatása is számottevő lehet. Az adósságkonszolidáció, a közbenső eredménykiszűrés és a bevétel-ráfordítás konszolidáció hatása jelentősen függ a vállalatcsoport-tagok közötti belső kapcsolatok összetettségétől és nagyságrendjétől. A közbenső eredmények kiszűrése és a bevétel-ráfordítás konszolidáció jellemzően a vertikális felépítésű vállalatcsoportoknál a jelentősebb és meghatározó jelentőségű változásokat okoz a vállalatcsoport saját tőkéjében.