Compliance és vállalatetika

Abstract

Az ember morális öntudatra ébredése az evolúciós keretrendszerben gondolkodva közel sem magától értetődő mozzanat. Az elmúlt évek tudományos eredményei teret adtak annak az elméletnek, miszerint a moralitás két nagy lépcsőben vált az emberi faj- és létfenntartás alapvető feltételévé. Az első lépcső körülbelül 400,000 évvel ezelőttre tehető, amikor is a heidelbergi embernek egy globális lehűlési és kiszáradási korszak nyomása alatt egyre szűkülő erőforrásokért kellett megküzdenie más fajokkal. Az egyik megoldási alternatíva a dögevés volt, aztán a heidelbergi ember felismerte, hogy a közös cél érdekében alkalmazott összefogás, valamint a zsákmány igazságos megosztása az egyén érdeke is. Michael Tomasello szerint ez lehetett az a fordulópont, amelytől kezdve az emberi csoportok azokat az egyéneket vonták be az együttműködésbe, akik kognitív szempontból elég fejlettek voltak a társadalmi és erkölcsi együttműködésre, ahelyett, hogy a fizikai adottságok és dominancia alapján csoportosultak volna (Tomasello, 2018). A második lépcsőben a populáció növekedésével nagyobb emberi közösségekből – melyeket bizonyos közös kultúra továbbra is összefogott – saját belső munkamegosztást kialakító alcsoportok váltak ki, miközben egyre jellemzőbbé váltak a versengő közösségek közti konfliktusok, így a betolakodókkal szembeni belső összetartás jelentősége tovább fokozódott.