Csődmodellek a könyvvizsgálatban = Bankruptcy Models in Auditing

Abstract

A potenciális befektetők, hitelezők és egyéb lehetséges partnerek, érdeklődők számára a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét tükröző éves beszámoló, pénzügyi kimutatás nyújt információt. Ezen információ hitelességét a könyvvizsgáló egyetértő véleménye erősíti meg, amelynek kiindulópontját az a feltételezés jelenti, hogy a vállalkozás a belátható jövőben, de legalább egy éven keresztül folytatni fogja a tevékenységét. Ez a feltételezés szabja meg ugyanis a beszámolóban bemutatott értékek meghatározásának módját, ezért a feltevés érvényességét a könyvvizsgálónak az ISA 570. standard alapján vizsgálnia kell. Az ebben szereplő előírások azonban meglehetősen széles körű mérlegelési lehetőséget biztosítanak az auditornak a válasz megadásában, ami nagy felelősséget ró a könyvvizsgálóra, és jelentős bizonytalanságot okozhat a beszámoló olvasóiban, különösen, mert a vállalkozás folytatásának elve az elmúlt években – különös tekintettel a Covid19 és az orosz–ukrán háború következményeire – gyakrabban sérül(he)t, mint korábban. Hipotézisünk, hogy a könyvvizsgálók nem, vagy csak nagyon ritkán élnek a vállalkozás folytatása elv fenn nem állása esetére előírt követelményekkel, a később csődbe ment vállalkozások esetében sem jelzik időben az erre utaló kockázatokat. Állítjuk, hogy a csődelőrejelzési modellek használata megbízhatóbban jelzi a csőd bekövetkezésének esélyét, vagyis a fenti elv sérülését, mint a hagyományos könyvvizsgálati módszertan. Állításainkat a vonatkozó audit- és csődmodellezési szakirodalom feldolgozásával, csődbe ment pénzügyi vállalatok auditjelentéseinek vizsgálatával, valamint különböző csődelőrejelző modellek alkalmazásával, ezekből való következtetések levonásával támasztjuk alá. For potential investors, creditors, and other potential partners and interested parties, information is provided by the annual report and financial statement reflecting the company’s wealth, financial position, and profitability. The reliability of this information is confirmed by the auditor’s unqualified opinion, which is based on the assumption that the enterprise will continue in business for the foreseeable future, but for at least one year. This assumption determines the way in which the values presented in the financial statements are determined and the validity of the assumption must therefore be tested by the auditor in accordance with ISA 570. However, the requirements in the standard give the auditor a rather wide discretion in providing an answer, which places a great responsibility on the auditor and can create considerable uncertainty for readers of the financial statements, especially as the going concern principle has been breached more frequently in recent years than in the past, particularly in the aftermath of COVID-19 and the Russia–Ukraine War. Our hypothesis is that auditors do not, or very rarely, make use of the requirements for the going concern principle, nor do they indicate in a timely manner the risks that this may be the case for companies that subsequently fail. We argue that the use of bankruptcy prediction models is a more reliable indicator of the likelihood of bankruptcy, i.e. of a breach of the going concern principle, than traditional audit methodology. We support our claims by reviewing the relevant audit and bankruptcy modelling literature, by examining audit reports of financial firms that have failed, and by applying and drawing conclusions from various bankruptcy prediction models.