Kína digitális gazdasága globális viszonylatban és a mesterséges intelligencia alkalmazása a társadalom-menedzsment területén

Abstract

Jelen tanulmány az ipari forradalmakban megjelenő új termelési folyamatok jelentette foglalkoztatottsági kihívásokat és Keynes 15 óráig csökkenő munkaidőről alkotott koncepcióját bemutatva járja körül az új technológiák gazdaságban megjelenő társadalmi kihívásait, majd összeveti azt Autor (2015) kilátásaival. A technológiával kapcsolatos társadalmi alkalmazkodóképességet bemutatva azt állítja, hogy globális szinten a társadalom elmarad a technológia diktálta ütemtől. A szöveg második részében kiemeli Kínát, mint az egyik olyan meghatározó gazdaságpolitikai kísérletet, ahol a szerzők szerint a társadalmi alkalmazkodóképesség hatékonyabban tartja az ütemet a technológia gyorsulásával mint más országokban. A vállalati irányításon belüli pártállami kötöttség Kínában képes volt olyan gazdaságirányítási kultúrát létrehozni, ami reziliens a belső vállalati válságokra, továbbá rugalmas az exogén kihívásokkal szemben is (Heilmann & Perry, 2011). A dolgozat egyik fő állítása, hogy ez az adaptivitási kapacitás az egyik olyan kulcseleme a kínai gazdaságnak, ami alkalmas volt fenntartani egy szocialista jelleget viselő gazdasági berendezkedést azután is, hogy a hasonló ideológiai berendezkedésű országok a 20. század végére kudarcot vallottak. Kína autonóm technológiai politikával képes volt olyan magas hozzáadott értékű termelési kapacitások kiépítésére, amelyek a globális ellátási láncokban elfoglalt helyét megemelték, illetve domináns pozíciókat szerzett regionális szinten valamint a fejlődő országok hálózatában.