Az interperszonális kapcsolatok szerepe az etnográfiai szervezeti kutatásokban – Egy résztvevői szervezeti kutatás tapasztalatai

Abstract

A cikk arról ad áttekintést, hogy egy etnográfiai szervezeti kutatásban milyen módszertani megfontolások és helyzetek alakítják egy kutatás kivitelezését a XXI. századi nagyvállalatok szervezeti kultúrájának keretei között. A posztmodern etnográfia hatására a szervezeti kutatások során is megjelenik az a hozzáállás a módszertanban, hogy a kutató – túllépve a klasszikus módszertani kereteken – nem pusztán külső megfigyelőként van jelen, aki aztán objektív leírást adna az általa megfigyelt jelenségekről. Ehelyett mindinkább előtérbe kerül a kutató pozíciójának és különböző identitásainak tematizálása, a kutatásban részt vevő személyek bevonása a kutatás kivitelezésébe. A kutatási folyamat alakulásában meghatározó tényező lett a kutató és a megfigyelt személyek között létrejövő kapcsolatok alakulása is. Mindezek a módszertani változások arra ösztönzik a kutatót, hogy reflexív és az adott szituációban koherens tudás kialakítására törekedjen, melynek részeként elemzés tárgya lehet, hogy milyen interperszonális folyamatok alakítják az adatgyűjtés folyamatát és a kutatási eredmények értelmezését is. A szerző egy nemzetközi pénzügyi nagyvállalat magyarországi leányvállalatánál végzett etnográfiai kutatást 2016 folyamán. A cikk bemutatja, hogy a posztmodern etnográfia módszertani megfontolásai hogyan jelentek meg a kutatás kivitelezése során, és azok miként alakították a kutatást a gyakorlatban.