Kornai János és a neoklasszikus versus intézményi közgazdaságtan

Abstract

Kornai János Anti-equilibrium című művében elutasította a walrasi egyensúlyt, és csak a nem egyensúlyi állapotok vizsgálatát tekintette valósághűnek. A statikus általános egyensúlyi modellt 1971-ben, akkor még zseniálisnak számító ötlettel stacionárius modellként értelmezte, ami elvezetett a féloldalas, aszimmetrikus, disequilibriumi állapotokhoz. Kutatását az a meggyőződés irányította, hogy a valóságnak és az elméletnek integrált egységet kell alkotnia. A neoklasszikusok nem fogadták el anti-equilibrium-elméletét, ami Kornait arra késztette, hogy fáradhatatlanul további bizonyításokat adjon. A cikk ezt az izgalmas és nemes küzdelmet új megvilágításban, tudományelméleti összefüggésben és a stacionárius modellt newtoni dinamikában értelmezve vizsgálja.