A nagy európai bortermelők piaci árazási stratégiája

Abstract

Napjainkban a globális borpiac erősen koncentrált ágazatnak tekinthető, mivel közel 50 százalékát Franciaország, Olaszország és Spanyolország adja. Ennek fényében fontos megvizsgálni, hogy a nagy európai bortermelők milyen piaci árazási stratégiát alkalmaznak, illetve képesek-e az árdiszkriminációra az Európai Unión kívüli borexport piacain. A nemzetközi szakirodalomban ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására többnyire a piaci árazás modellje használatos, amely az árfolyamváltozások eredményezte desztinációspecifikus exportárváltozásokat méri. A szerző ezt a modellt alkalmazza az öt legjelentősebb európai bortermelő ország Unión kívüli országokba irányuló exportjának vizsgálatára a 2000 és 2013 közötti időszakban. Továbbá ezeken a célpiacokon a valutaárfolyam-változások aszimmetrikus hatását is elemzi. Az eredmények alapján Franciaország és Olaszország képes árdiszkriminációt érvényesíteni a tengerentúli borexport piacain, ellentétben Spanyolországgal, Portugáliával és Németországgal, esetükben nem figyelhető meg piaci dominancia. Az aszimmetrikus hatások vizsgálata alapján elmondható, hogy az ausztráliai, a hongkongi és a szingapúri dollár euróhoz viszonyított leértékelődésének hatása magasabb, mint a helyi valuták felértékelődésé, míg a kanadai és szingapúri dollár felértékelődése meghaladja a leértékelődés hatását.