Szubsztantív vagy ökológiai racionalitás?: A pénzillúzió esete

Abstract

Pénzillúzióról beszélünk, ha valaki látszólag nem képes a nominális és a reálértékek megkülönböztetésére. Miután a közgazdaságtan felfedezte, a mainstream elmélet el is vetette mint a racionális döntéshozóval inkompatibilis magatartást. A viselkedési gazdaságtan újra felfedezte, és mint irracionális viselkedést a kognitív hibák kategóriájába sorolta. Létezik azonban egy olyan pszichológiai paradigma (az adaptív szerszámosláda elmélete), amely alapján a pénzillúzió valójában egyfajta szükségszerűség, ami abból fakad, hogy a gazdasági „értéket” csak nominálisan tudjuk – kvantitatív és objektív módon – reprezentálni. A nominális érték reprezentációja ökológiai értelemben lehet racionális magatartás, vagyis olyan, ami elég jól működik bizonyos környezetben. A cikk ennek a közgazdászok által nemigen ismert elméletnek és az ökológiai racionalitás fogalmának ismertetése után felsorol néhány olyan területet, ahol a pénzillúziónak ez az alternatív szemlélete új szempontokat hozhat gazdaságpolitikai és közgazdasági megítélésében. Jelesül a pénzillúzió alternatív felfogása érvet szolgáltat a szigorú árstabilitás igénye számára, továbbá azt sugallja, hogy az árindexszámításnak nemcsak a megélhetési költségek, hanem az árstabilitás pszichológiai érzetének számszerűsítése is a feladata lehet.