Surányi-Unger Tivadar és a német közgazdasági hagyomány: Történetek a két világháború közötti magyar közgazdaságtanról

Abstract

Surányi-Unger Tivadar azon kevesek közé tartozott, akik a második világháborút megelőzően hozzájárultak a magyar közgazdaság-tudomány nemzetközi hírnevéhez. A két világháború közötti magyar elméleti közgazdaságtan legtekintélyesebb képviselői – Heller Farkas és Navratil Ákos –, a Kautz Gyula által félévszázaddal korábban megalapozott, középutas magyar tradíciót követték, közgazdasági rendszereik kialakításában egyformán fontos eligazodási pontként támaszkodtak a főáram különböző iskoláira, és az ezzel ellentétben álló német irányzatokra. Az akkori fiatal generációt képviselő Surányi-Unger más utat választott. Tudományos munkásságának lényegi vonása, hogy pályája elejétől kezdve a német közgazdaságtan hagyományát követte, és a német idealista filozófiából kiinduló univerzalizmus eszméiben vélte megtalálni a fogódzót a korabeli aktuális problémákra választ kereső nézeteihez. A német közgazdasági gondolkodás hatásának dominanciája egyaránt megnyilvánult elmélettörténeti felfogásában, az univerzalizmushoz fűződő kapcsolatában és – ezzel szoros összefüggésben – gazdaságpolitikai nézetei elméleti megalapozásában. (...)