Előszó

Abstract

A jelen különszámot az intézményi közgazdaságtan irányzatának szenteljük, amely az egyik meghatározó és elismert irányzata a közgazdaság-tudománynak. Ez a tudományág nem egységes irányzat, megannyi, különböző szemléletű és módszertani elköteleződésű ágra osztható. Bár a most összegyűjtött tanulmányok sok területét lefedik az intézményi közgazdaságtannak, annak sokszínűségét mégsem tudják maradéktalanul visszaadni. Richter [2005] szerint az intézményi iskola a tulajdonjogok elméletét, a tranzakciós költségek elméletét, az alkotmányos választás elméletét, a közösségi döntéseket és a politikai gazdaságtant, a szerződések gazdaságtanát, az új intézményi gazdaságtörténetet, a kollektív cselekvést és a modern osztrák iskola elméleteit foglalja magában. Ezen elméletek mellett az (új) összehasonlító gazdaságtan (Csaba [2018], Djankov és szerzőtársai [2003]) is az intézményi közgazdaságtanhoz köthető. Miközben egyre látványosabban jelenik meg a közgazdasági diskurzusban az eredeti intézményi közgazdaságtani iskola (Spithoven [2019], Waller [2020]), az új intézményi közgazdaságtan (Voigt [2019])1 integrálódása és térhódítása a főáramban töretlenül zajlik (a két irányzat viszonyáról lásd Galbács [2018], Mátyás [1996]). Ugyan Hodgson [2014] szerint a két irányzat sok szempontból átfed, de meghatározó szemléletbeli, módszertani különbségek is jellemzik a kapcsolatukat (Rutherford [2001]). A most közölt tanulmányok szerzői – Amartya Sen kivételével – egy kutatói műhelyhez tartoznak, a Budapesti Corvinus Egyetem Összehasonlító és Intézményi Közgazdaságtan Tanszékének munkatársai. E közösség minden tagja intézményi kutatásokat végez, egyesek az eredeti, mások az új intézményi közgazdaságtan irányzatának szemléletmódját követik. Akutatóműhely kiemelkedő személyisége Kornai János, akinek a munkásságát ugyan egyetlen irányzatba sem lehet beskatulyázni, de önmagát leginkább intézményi közgazdásznak tartja. (...)