A hidegháború politikaelméleti és histográfiai (újra)értékelése

Abstract

Tocquevillc jóslata a XX. századra beteljesedett: a század egészét meghatározta a wilsoni és lenini ideológiák mentén felsorakozott szuperhatalmak kora, amelyek egyidejű kooperálása és rivalizálása egyengette az utat a két világháborún keresztül a hidegháború felé. A két szuperhatalom olyan nemzetközi rendszert és "rendet" hozott létre, amely az 1989-es annus mirabilis alatt kártyavárként omlott össze. Azonban Tocqueville nem láthatta előre azt, hogy a hidegháború vége egyben a modern kor végét jelenti, avagy a posztmodern világrend beköszöntét. John Lukacs századvégi monográfiájában a következőképpen jellemzi a történelmi léptékű változásokat: "Tudjuk, hogy nemcsak századunk végét, hanem nagy fordulatok idejét éljük. De azt is tudnunk kell, hogy közben valami még nagyobb és talán baljóslatúbb is zajlik - véget ér egy nagy történelmi korszak, véget ér az újkor." Számos elemzés napvilágot látott arról, a jelenleg még csak kialakulóban lévő új társadalmi formációról, amely a posztmodern nevet kapta. Az elmúlt tíz esztendő azonban nemcsak az "új" berkeibe enged bepillantást nyerni, hanem lehetővé válik a "régi", azaz a hidegháború retrospektív elemzése is. A szuperhatalmi szembenállás megszűnése, de leginkább annak váratlansága nem hagyta érintetlenül a nemzetközi politika elméleteit sem. Sőt, a hidegháború értékelése során számos ma is megválaszolhatatlan kérdés és felmérhetetlen számú válaszlehetőség áll előttünk. Tudományos berkekben minden válasz vitatott és megkérdőjelezhető. Kérdéses a nagyhatalmi szembenállás kezdete és vége, természete és megítélése, sőt az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán hideg volt-e a hidegháború. Egy azonban bizonyos, éspedig a hidegháború véget ért, méghozzá egy újabb világégés nélkül. E tanulmány célja feltérképezni a lehetséges hidegháborús magyarázatokat a nemzetközi politikaelmélet paradigmatikus iskoláin keresztül, megvilágítva és levonva a bipoláris nemzetközi rendszer működésének tapasztalatait, amelyek esetleg támpontul szolgálhatnak az évezred újabb nagyhatalmi konfliktusainak menedzseléséhez, elemzéséhez. Az elmúlt tíz év távlatában lehetőség nyílik az ideológiai "védőernyő" eltávolításával új képet formálnunk a század főbb eseményeiről, mint a koreai háború, a német kérdés avagy a harmadik világ kialakulása. A realista/neorealista és a liberális iskolák magyarázatain kívül alternatív eszközökkel próbáljuk megközelíteni a valóság elemzését, a játékelmélettől kezdve a pszichológiai iskolákig bezáróan.