A gazdaságpolitika konzisztenciájáról és a populizmus kaméleoni alapvonásáról

Az írás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap K 129245 számú projektjének, valamint az Európai Unió Horizon 2020 kutatási és innovációs programja 822590 számú támogatási szerződésének támogatásával készült

Abstract

Jelen tanulmányban Benczes István e kötetben olvasható „Makrogazdasági populizmus és/vagy a populizmus politikai gazdaságtana” (2024) című tanulmányának néhány téziséhez kapcsolódva fogalmazok meg észrevételeket. Dornbusch és Edwards (1990) makrogazdasági populizmus megközelítése helyett a politikatudományi irodalomban meghatározó a populizmus mint laza szövetű másodlagos ideológia (Mudde, 2004; Mudde és Rovira Kaltwasser, 2012) konceptualizálására építek, de emellett a politikatudomány más, a populizmus és a gazdaságpolitika közötti kapcsolatát tárgyaló populizmus-értelmezéseire is reflektálok. Hozzászólásom a politikatudomány populizmus-megközelítéseit integrálja, melyek középpontjában nem a (gazdaság)politikai tartalom áll. Ebben a diszciplináris perspektívában a közpolitikai2 tartalmi kérdések mellett a demokrácia, illetve a hibrid vagy autoriter rezsimek formális és informális intézményeinek működési módja, valamint a populista diskurzus (retorika) értelmezési keretei, nyelvezete is kitüntetett figyelmet kapnak. Az elméleti összefoglaló alapján három tézis fogalmazható meg a populizmus és a gazdaságpolitika viszonyáról. Egyrészt a populista gazdaságpolitikák mögötti ideológiai keveredés nem csupán gondolati inkonzisztenciaként, hanem a populizmus kaméleoni alapvonásából adódó rugalmasságként is felfogható. Másrészt, ehhez kapcsolódóan, a populista gazdaságpolitika nézőpontjából nem is elvárás a gazdaságpolitikai tartalom és a gazdaságideológiai narratívák közötti konzisztencia. A harmadik tézis szerint pedig a populista gazdaságpolitikában a kikristályosodott ideológiai álláspontokkal szemben az érzelmi keretezésnek, a permanens válságnarratívának és a polarizáló diskurzusoknak van meghatározó szerepe. Mindez rezonál Benczesnek arra a tézisére, mely szerint a populista kormányzati kontextusban az intézmények másként számítanak. Következtetésem szerint az indulati-érzelmi motivációkra építő populizmus gazdaságpolitikai, társadalmi költségei és a demokratikus politikai berendezkedésre gyakorolt romboló hatása hosszabb távon válnak jelentőssé – a formális és informális intézmények közötti viszony alapvetően bizonytalanná válása miatt.