A Költségvetési Tanács a magyar Alaptörvényben – Vázlat az intézményfejlődésről és az európai uniós gyakorlatról

Abstract

A kétezres évek első évtizedében vált egyértelművé, hogy a honi költségvetési gazdálkodásnak teljesítményektől elszakadó túlköltekezése megakadályozásához nem elég az aktuális költségvetések fegyelmezettebb végrehajtása. A pénzügyi stabilitás visszanyerése és őrzése olyan stratégiai kérdéssé vált, amely új, a közpénzügyeket egységesen szabályozó alkotmányos előírásokat és erre támaszkodó magas szintű jogi normákat követelt. A helyzet megváltoztatására irányuló kezdeményezések azáltal is mind jobban felértékelődtek, hogy tovább mélyült az eladósodottság, nem teljesültek a konszolidációs programok. A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság államcsődközeli helyzetet előidéző következményei is hozzájárultak, hogy a költségvetési felelősség szabályairól és intézményes őréről törvény született. A közpénzügyek végül 2011-ben az Alaptörvényben kaptak méltó helyet, majd a szabályozást még az év végén született stabilitási törvény foglalta keretbe. Az öt éve született Alaptörvény következetes érvényesítése vált a honi költségvetési stabilitás egyik meghatározó garanciájává. A tanulmány röviden összefoglalja az Alaptörvény közpénzügyi szabályozásának előzményeit, ismerteti a honi alkotmányos szabályozás és a kapcsolódó stabilitási törvény főbb meggondolásait, a Költségvetési Tanács munkájának főbb jellemzőit. vázlatosan összehasonlítja a honi feltételeket az európai Unió országainak hasonló szabályozásaival és független költségvetési intézményei feladat- és intézményfelfogásával.