Médiamogulok a politikában

Abstract

Noha viszonylag nagy politikatudományi szakirodalma van az új és a vállalkozók által létrehozott pártok, valamint a populista politikusok sikerének is, eleddig nem fordítottak kiemelt figyelmet a komoly médiabirodalommal rendelkező személyek (médiamogulok) direkt politikai szerepvállalására. Esettanulmányként vagy más elméleti keretben (például a vállalkozói pártok kapcsán) már vizsgálták Silvio Berlusconi volt olasz vagy Andrej Babiš volt cseh kormányfő esetét, azonban a médiamogulok politikába való belépési próbálkozásai átfogóan eleddig feltáratlanok. A jelen kutatás azt a kérdést kívánja megválaszolni, hogy elég-e a saját médiabirodalom a politikába való belépéshez, ha pedig nem, akkor milyen más tényezők szükségesek még hozzá. Ehhez a vállalkozói pártok, a perszonalizáció, az új pártok megjelenése és a populizmus irodalmát hívja segítségül, három esetet vizsgálva: az említett olasz és cseh példa mellett Michael Bloomberg amerikai médiamágnás – sikertelen – próbálkozását. A következtetés az, hogy az önálló médiabirodalom megkönnyíti, de semmiképp sem garantálja a sikeres politikai karriert, ugyanakkor nem is szükséges ahhoz, hogy az üzleti világból valaki eredményesen lépjen be a politikai arénába. Ebben sokkal nagyobb szerepet játszik a jelölt imázsa, a gyakran populista, de mindképpen karakteres üzenetek és a nyilvános szereplések is.