A referenciafüggő preferenciák hatása vertikális termékdifferenciálás esetén

Abstract

A tanulmány a gazdasági döntéshozók nem standard preferenciáinak, azon belül is a referenciafüggőségnek és a veszteségkerülésnek a piacelméleti modellek egyensúlyára gyakorolt hatását vizsgálja. A tanulmányban egy olyan viselkedési piacelméleti modellt dolgozunk ki, amely Belleflamme–Peitz [2010] „klasszikus” vertikális termékdifferenciálási modelljén alapul, azonban figyelembe veszi a fogyasztók referenciafüggő preferenciáit és veszteségkerülését is. A duopolpiacon a referenciaár szerepét egy olyan döntéshozó („hatóság”) által javasolt ár tölti be, amely nem feltétlenül törekszik profitmaximalizálásra. A modell alapján arra az eredményre jutunk, hogy egy ilyen ajánlott ár közzététele mindenképpen csökkenti az adott termék piacán az egyensúlyi árakat, valamint a vállalati profitokat, így értelmezhető az árak mérséklésére irányuló stratégiai eszközként. Tehát a referenciaár alkalmas lehet arra, hogy a „hatóság” (például egy ország kormánya) a vállalatokat árversenyre, áraik csökkentésére ösztönözze, ezzel fékezve az inflációt. Ugyanakkor a „hatóság” céljától függ, hogy él-e ezzel a lehetőséggel