A szíriai belső menekültek helyzete az Aszad-rezsim utolsó időszakában : hazatérés és újrakezdés Szíriában

Abstract

A 2011-es „arab tavasz” folytatásaként kibontakozott szíriai polgárháború következményeként a nemzetközi közösség 2012-ben visszavonta a Bassár al-Aszad vezette kormány elismerését, s ennek velejárójaként az Arab Liga felfüggesztette az országnak a szervezetben való tagságát. Mintegy hétmillió ember kényszerült elhagyni a hazáját, ami Európa és a térség egyik legnagyobb menekültválságát idézte elő, de az országon belül is nagyjából hétmillióra tehető azoknak a száma, akiknek muszáj volt elhagyniuk az otthonukat, s váltak ún. belső menekültekké. Bár a 2020-as évek elején úgy tűnt, hogy a szíriai belpolitikai helyzet nyugvópontra jut, sőt 2023-ban Szíriát visszafogadták az Arab Ligába is, azonban a 2024 végén lezajlott váratlan és hirtelen események, az Aszad-rendszer bukása az ország teljes átalakulására utal. A politikai átrendeződés mellett a politikusok és a szakértők is kevesebb figyelmet szentelnek a társadalomban bekövetkező változásokra, amelyek fő kérdéseként a külső menekültek repatriálása és annak körülményei jelennek meg. Ugyanakkor szinte teljesen elsikkad a belső menekültek hazatérésének a kérdése és programja. A jelen tanulmány egy, az ő önkéntes hazaköltözésük elősegítésére indított nemzetközi fejlesztési együttműködés keretében végrehajtott programot, valamint annak a lehetőségeit és a nehézségeit kívánja bemutatni egy elsősorban keresztények alkotta 225 fős mintán keresztül. A Homsz városában végzett kutatás eredménye megerősíti azon korábbi visszajelzéseket, hogy a belső menekültek nem kívánják átlépni az országhatárokat, továbbá rámutat a makroszinten ismert, a súlyos gazdasági helyzettel és a közszolgáltatások alacsony színvonalával kapcsolatos problémákra.