Az amerikai külpolitika hegemón fordulata az 1930–1940-es években : Első rész: Geopolitikai és világgazdasági kihívások a két világháború között

Abstract

Tanulmányunkban bemutatjuk az amerikai külpolitika alapvető – és napjainkig ható – következményekkel járó fordulatát a második világháború során. Az Egyesült Államok 1944–45-től felvállalta az újonnan létrehozott világrend vezetését, ami az izolacionista hagyományokkal való szakítást jelentette. A liberális világrenddel kapcsolatos elképzeléseket a Roosevelt elnök által képviselt Grand Design foglalta koherens rendszerbe. Bár teljes megvalósulása a kibontakozó hidegháború miatt nem volt lehetséges, a Grand Design öröksége a születő ENSZ-en és más nemzetközi intézményeken keresztül nagyban meghatározta a világrend alakulását. Roosevelt és tanácsadói megrázó gazdasági és politikai krízisek hatására jutottak arra a következtetésre, hogy az Egyesült Államoknak vállalnia kell a vezető szerepet, s az ezzel kapcsolatos elképzeléseik is e tapasztalataik Kulcsszavak: hegemónia, izolacionizmus, idealizmus/realizmus, multilateralizmus, liberális világrend alapján szerveződtek rendszerbe. A jelen gondolatmenet nem elsősorban a Grand Design elemzésére törekszik, hanem azokat a bonyolult okokat és motívumokat kívánja feltárni, amelyek alapján az Egyesült Államok az aktív külpolitika mellett döntött. Tehát a leíró analízis helyett inkább az eredet, illetve az ok-okozati összefüggések bemutatását tartjuk szem előtt. Nem szabad elfelejteni, hogy a 20. századi hatalompolitika egyik legfontosabb változásáról van szó, aminek elemző oktatása a középiskolai tananyag keretei között is számottevő fontossággal bír. Ehhez kíván segítséget adni a jelen tanulmány.