„Korántsem csak küzdelem, ahogy élünk, hanem csodálatos is!” – A pásztorságban élő nők szerepének és életének változása a 20. század elejétől napjainkig Magyarországon

Abstract

A pásztorok a füvet és más növényi biomasszát az extenzív állattartás és legelőgazdálkodás során hússá, tejjé és más termékekké alakítják, gyakran olyan környezetben, ahol a hasznosítható biomassza kínálata az év, illetve évek során kiszámíthatatlan (FAO, 2021; Molnár et al., 2020). A pásztorkodással foglalkozó szakirodalom a pásztorkodás három fő típusát különbözteti meg: nomadizáló, legelőváltó-vándorló (transzhumáló) és helyhez kötött pásztorkodás, számos átmeneti formával és az aktuális társadalmi-ökológiai környezethez való speciális alkalmazkodással (FAO, 2021; Manzano et al., 2021). A nők szerepe ezekben a pásztoroló-legeltető rendszerekben sokszínű és rugalmasan változó. Az asszonyok és lányok szerepköre, valamint a család és a helyi közösség mindennapi munkájában és a döntéshozatalban való részvételének mértéke nagyban függ a helyi kultúrától, az ökológiai környezettől és a tartott jószág típusától (Bharwad–Shroff, 2007; Flintan, 2008). Bár a nők hozzájárulásának módjai sokfélék lehetnek, szerepük világszerte alapvetőnek bizonyult (vö. MERA-nyilatkozat, 2010).