Multilateralizmus vs. biztonságiasítás : francia Afrika-politika Macron elnök alatt

Abstract

A francia Afrika-politika reformjára Jacques Chirac óta minden elnök kísérletet tett. Emmanuel Macron sem kivétel ez alól, aki – elődei nyomdokaiba lépve – a hidegháború során az államfő által folytatott, személyes kapcsolatokon nyugvó hálózati politika helyett a partnerségre, a francia államérdekek tiszta és világos kommunikálására, a multilateralizmusra épülő kapcsolatokat hirdetett. A multilateralizmus képes ellensúlyozni az elégtelen francia kapacitásokat, mindemellett széles körű legitimációval ruházza fel a gyarmati örökség terhével még mindig küzdő Quai d’Orsay-t. A destabilizáció, valamint a katonai biztonság biztosítása a multilaterális eszközök híján viszszaterelhetné a francia köztársasági elnököket a hidegháború alatti kétoldalú lépésekhez, de a szubszaharai konfliktus intenzitása a nemzetközi közösséget is érdekeltté teszi a multilaterális diplomácia előtérbe kerülésében. Franciaország a folyamatban vezető szerepet vállal, hogy ezzel biztosítsa a saját érdekei megjelenését a közösségi kapcsolatok intézményesülésében. A francia Afrikapolitika megújulása semmiképp sem forradalmi, de a 2000-es évek második fele óta tartó evolutív folyamatnak Macron elnök lendületet adott. A Quai d’Orsay irányította külpolitika megújulásához azonban a külső környezetnek, az afrikai országok Párizs irányába történő várakozásainak is meg kell újulnia.