Az oslói békefolyamat és a palesztin autonómia kudarcának okai

Abstract

Jelen tanulmány célja egyrészt azon feltételrendszer vizsgálata, amely mentén az oslói megállapodásoknak sikeresnek kellett volna lennie, másrészt azon összefüggések ismertetése, amelyek meghatározták az oslói megállapodásokat aláíró két fél mozgásterét. Ennek megfelelően a kutatás középpontjában részben a felek megállapodáshoz fűződő – és a békefolyamat hatására az 1990-es, 2000-es évek folyamán változó – érdekei és elvei, részben a palesztin oldalon az évek folyamán bekövetkező változások állnak. Ez utóbbi részletesebb vizsgálatát az indokolja, hogy az oslói megállapodások – a sajátos természetű autonómia létrehozásával – alapvetően a palesztin társadalmi, politikai, gazdasági életben eredményeztek olyan változásokat, amelyek a kezdeti elképzeléseiktől eltérően alakították a békefolyamat sorsát. A békefolyamat kudarcának valamennyi magyarázatát szinte lehetetlen számbavenni, ám az alábbi összefüggések mégis fokozott figyelmet érdemelnek: az oslói megállapodások eltérő értelmezése izraeli és palesztin oldalon; a megállapodások elveiben és szövegezésében rejlő csapdák; a sajátos nemzetközi szerződéseknek tekinthető megállapodások gyengeségei, az azok rendelkezéseinek végrehajtását nehezítő tényezők; a békefolyamatot ellenző palesztin és izraeli (zsidó) kisebbség stratégiai szempontból meghatározó helyzete, valamint az ún. végső megállapodásig félretett státuszkérdések helyzetében mégis bekövetkező változások.