Tudás, munka(hely), világgazdasági illeszkedés polikrízis idején – Kommentárok a 2010 utáni magyarországi külön úthoz

Abstract

A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság nyomán megkérdőjeleződtek a korábbi domináns nézetek a piacgazdaság, a globális pénzügyi rendszer, a külkereskedelmi nyitottság ügyeiben. A fejlett világban is előkerült az államilag támogatott újraiparosítás gondolata. Különösen erőteljesen képviselte ezt a 2010-es politikai cezúra utáni magyar kormánypolitika – lényegében mindmáig. Az európai gazdaság idővel magára talált, a keleti peremtérségben 2019-ig különösen erős növekedést regisztráltak. Magyarország azonban az állam által indukált növekedés jegyeit mutatta, sokasodó állami intervencióval. 2020 után a dinamikusabb térségekhez képest látható lett a magyar versenyképesség lemaradása, a munkatermelékenység növekedési ütemének csökkenése. Humán tőkére viszonylag keveset, fizikai tőkeállományra annál többet költöttek az egymást követő Orbán-kormányok. Magyarország mindinkább elkülönült a térség modernizációs mintájától: extenzív jellegű növekedési pályára állt, több tőke és több munka egyidejű bevonásával. A 2020 utáni évek polikrízise a térséghez képest különösen visszavetette Magyarország fejlődését. Megerősödtek a közepes fejlettségi csapda karakterjegyei. Az áttekintett szakmai területek és a rájuk vonatkozó kormányzati intézkedések elemzéséből levonható, hogy az uniós tagsággal járó intézményi keret nem vetett gátat a 2010-től rezsimmé intézményesülő hatáskör-centralizáló, antimodernizációs társadalom- és gazdaságpolitikai irányzatnak. Ez a rezsim különösen válságévekben bizonyult alulteljesítőnek, 2022-től pedig recessziós-stagnáló állapotba került. Működési rendje egyre kevésbé kompatibilis az európai uniós keretekkel, különösen az új geopolitikai helyzetre adandó uniós válaszok értelmében.