Merre tovább, Európai Unió? Körkérdés 2026 : képes-e kilépni a gazdaság- és kereskedelempolitika a megúszom üzemmódból?

Abstract

Az Európai Unió 2026-ban három nagy kihívással szembesül. Egyfelől: Donald J. Trump elnökségével alapvető fordulatnak vagyunk a tanúi és részesei; a második világháborút és a bipoláris világot követően kialakult szabályalapú nemzetközi rendszer felbomlását az azt létrehozó és fenntartó nagyhatalom kezdeményezi, ő hajtja keresztül akár saját hosszabb távú érdekei ellenében, mi több, a többiek ellenkezését is leküzdve. A venezuelai beavatkozással ez a megállapítás szintet lépett. Ahogy a vezető üzleti lap szerkesztősége fogalmazott: szabályokat eddig is átléptek, mostantól azonban épp ez, a nyers erőpolitika lesz a szabály. Az abszurd drámába illő grönlandi vita kapcsán, az unió tehetetlenségét észlelve az orosz alelnök keresetlen szavakkal fejezte ki megelégedettségét egy valódi világpolitikai súlyú ügyben. Másodsorban: az idősebb nemzedékekben ma is lelkesedést keltő európai projekt elveszítette vonzerejét. Immár két évtized óta – de különösen a brexit révén és annak következtében – az integráció túlélő üzemmódban működik, és a gyakorlatban mindenfajta nagyobb szabású stratégiát nélkülöz – már olyat, amely túlmutatna a jelszavak hangoztatásán. Harmadrészt: az integráció jó két évtized óta szőnyeg alá söpört kihívásai, mindenekelőtt a jelenleg a bizottsági anyagokban „megtakarítási és befektetési unió” néven futó elmélyítés és az ettől messze nem független déli és keleti bővítés kérdésköre a tömeges bevándorlás és az orosz agresszió következtében a napirendet uraló feladatokká emelkedtek.