Ki nyer ma? Egyetemi kormányzás és menedzsment a modellváltó intézményekben

Abstract

Magyarországon az elmúlt évtizedek legtöbb vitát kiváltó felsőoktatási reformjának a modellváltást tekinthetjük, amely a magyar közéletben és európai szinten is vitákat váltott ki. A törvény a modellváltó intézmények fenntartói számára lehetőséget adott arra, hogy eltérjenek a törvényben az állami intézményekre vonatkozó irányítási modelltől, így a korábbinál sokszínűbb intézményi kormányzási gyakorlat alakulhat ki. E cikkben a modellváltó intézmények szabályzatai alapján azt vizsgálja a szerző, hogy hogyan változott az egyetemek (ön)kormányzása és irányítása. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a legtöbb modellváltó intézmény szenátusának hatásköre csökkent az állami fenntartáshoz képest, különösen pénzügyi kérdésekben. A szenátusok harmadában a tagok között jelentősen nőtt azok aránya, akiknek kinevezése a menedzsmenten vagy a kuratóriumon múlik. Összességében megkülönböztethető az önkormányzó, a marginalizált, a szimbolikus és a kontrollált szenátus. A menedzsment szerveződését illetően három fő modell rajzolódik ki: a duális (rektor-kancellári) modell, az elnöki modell (kancellárral vagy anélkül) és a rektori modell.