A fenntarthatósági trilemma- Értelmezési keret a gazdasági növekedés, társadalmi jólét és ökológiai fenntarthatóság közötti strukturális feszültségek vizsgálatához

Abstract

A fenntartható fejlődést gyakran a gazdasági növekedés, a társadalmi igazságosság és az ökológiai fenntarthatóság összehangolható célrendszereként értelmezik. A szakirodalomban ugyanakkor egyre erősebben jelenik meg az a felismerés, hogy e dimenziók között mélyebb strukturális feszültségek húzódnak. A tanulmány erre építve vezeti be a fenntarthatósági trilemma elméleti keretét, amely a klasszikus trilemma-logika (Mundell–Fleming, Rodrik) alkalmazásával értelmezi a gazdasági, társadalmi és ökológiai célok közötti konfliktusokat. A tanulmány elméleti és szintetizáló megközelítést alkalmaz, amely a közgazdaságtan, a kormányzáselmélet és a fenntarthatóságtudomány meghatározó modelljeit – többek között az energia-trilemmát, a doughnut közgazdaságtant és a zöld növekedés–nemnövekedés vitát – integrálja rendszerszintű perspektívában. A bemutatott modell központi állítása, hogy a gazdasági növekedés, a társadalmi jólét és az ökológiai fenntarthatóság a jelenlegi intézményi és gazdasági rendszerekben nem maximalizálható egyidejűleg. A három dimenzió közül bármely kettő részleges összehangolása a harmadik dimenzió strukturális korlátozásával jár. A tanulmány e konfliktusokat három domináns trade-off konfiguráción és az azok mögött húzódó gazdasági és intézményi mechanizmusokon keresztül elemzi. A modell a fenntarthatóságot nem kizárólag normatív célrendszerként, hanem strukturális feszültségek által meghatározott kormányzási problémaként értelmezi. A bemutatott keret hozzájárulhat a fenntarthatósági kutatások interdiszciplináris integrációjához, valamint a gazdasági, társadalmi és ökológiai dimenziók közötti kapcsolatok mélyebb megértéséhez.