A standardizálás módszerei és története Magyarországon

Abstract

A standardizálás (két vagy több összetett viszonyszám/főátlag összehasonlítása, az összetételhatás kimutatásával és szükség esetén kiszűrésével) többféle módszerrel hajtható végre. A standardizálás módszere áll a jól ismert standardizált halálozási arányszámok, különféle demográfiai, egészségügyi mutatók mellett a konjunktúraindexek, árindexek (egységértékindex-probléma) számítása mögött is, de a standardizálás elve jelenik meg a hedonikus árindexszámításnál vagy a nemek közötti bérkülönbségek (gender pay gap) elemzésénél is. Ahhoz, hogy a problémakör megfelelő módszertani eszköztárát helyesen válasszuk ki és interpretáljuk, hasznos adalék, ha megértjük, történetileg hogyan alakultak ki az egyes eljárások, mire reflektáltak a maguk korában, és hogyan fejlődtek. Magyarországon ki kell emelni Kőrösy József munkásságát (aki a módszer kidolgozásának és nemzetközi alkalmazásának is az élharcosa volt) az 1940–1950-es évek hosszú ideig ható szovjet örökségén és annak feldolgozásán át egészen a mai sokféle módszertan (ezen belül elsősorban a regressziószámítás standardizálás céljára való felhasználásának) kialakulásáig. A cikk a történeti áttekintés végén azzal a céllal hasonlítja össze a klaszszikus standardizálást a regressziószámítással, hogy bemutassa, egyik sem feltétlenül jobb a másiknál, ez a vizsgált probléma jellegétől, a felhasználók felkészültségétől és a felhasználás céljától is függ.