Mátyás király és a szlovákok : Az emlékezet transznacionalizálódásának aktorai Szlovákiában

Abstract

2003. január elsején a szlovák parlament immár hagyománnyá vált ünnepi ülésére készülődött: Szilveszter másnapjának reggelén az összes párt képviselője megjelent a törvényhozás épületében, hogy meghallgassa az országgyűlés elnökének újévi köszöntőjét. Ez a nap igazából nem az új esztendő miatt számít kiemelt pillanatnak Szlovákiában, hanem mert 1993-ban ezen a napon nyerte el az ország a függetlenségét. Az újévi köszöntés tehát egyben függetlenség napi beszéd is a házelnök részéről. Mivel Szlovákia állami szuverenitását 1993-ban „tárgyalásos úton” szerezte meg, ennek a pillanatnak a megünneplése is inkább a diplomácia protokoll-hangulatához áll közel. Bármilyen emelkedett hangulat kialakítása is a cél, a sajtónak nincsenek komolyabb várakozásai a házelnöki köszöntők kapcsán. Mégis, a 2003 január elsejei házelnöki beszéd olyan reakciókat váltott ki, hogy az „minimálisan is rászolgált a csodálatra”, és hogy a kereszténydemokrata házelnök, Pavol Hrušovský „felbecsülhetetlen dolgot vitt véghez”