„Öreg ember nem vén ember!” – avagy lehetőségeink, esélyeink az élethosszig tartó tanulásra

Abstract

A társadalmak jólétét, gazdasági erejét jelentős mértékben befolyásolja az a képesség, hogy tudnak-e a már meglévő tudásukra, hagyományaikra építve korszerű, hosszú távon használható tudástartalmakat létrehozni és azt az ott élő emberek minél szélesebb rétege számára elérhetővé tenni. Arra az országra, amely ezt nem ismeri fel, a stagnálás, a leszakadás vár. A fejlett nyugati országokban bárki számára adottak a lehetőségek akár egészen idős korban is a tanulásra, fejlődésre, míg hazánkban a vállalatok (tisztelet a kivételnek) a fiatal, értelmes, a jövő szempontjából meghatározó egyéniségek képzését sem támogatják kellő mértékben. A teendők egyre sürgetőbbek, melyet a munkavállalói oldal sokkal jobban érzékel, ezért próbál tenni is érte. A vállalatok és a kormányzati intézkedések azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervezetek, az intézmények kevésbé felkészültek a lifelong learning kihívásaira. Ebben a tanulmányban a szerzők a lehetőségek és a napi valóság nemzetközi-hazai elméletét bemutatva, egy rövid hazai felmérés eredményeivel illusztrálják a helyzetünket.