Értelmezési problémák egy mai magyar politikai kérdőívezés kapcsán, rugalmas kérdőívvel

Abstract

A kérdőíves vizsgálatot (survey technique) tipikusan kvantitatív módszernek tartják. A rugalmas kérdőív (elastic survey) a survey technika megújítását szorgalmazza, kvalitatív módszertani alapokon, a kulturális antropológiából és kommunikációelméletből átvett előképek alapján. Geertz nyomán az a javaslat fogalmazható meg, hogy a lekérdezés nyelve a mindenkori a terephez, azaz a megkérdezetthez alkalmazkodjon, (ne pedig fordítva); a nyolcvanas évek szociálpszichológiai vitáihoz visszatérve pedig a kommunikációs szimmetriát kéri számon kérdőíves interakció során. A cél egy fenntarthatóbb és érvényesebb eredményeket hozó vizsgálati módszer, amely ugyanakkor megőrzi a kérdőívtechnika megbízhatóságát. A technika alkalmazhatóságát egy, a TÁRKI és a Budapesti Corvinus Egyetem együttműködésében végzett pilot kutatás eredményeivel illusztrálják a szerzők: hogyan értették félre a válaszadók egy politikatudományi jellegű kérdésblokk egyes kérdéseit, és hogyan javította a rugalmas kérdőívezés a kutatás érvényességét.